_Sienna szemszöge_

Másnap reggel a reggelizőasztalnál ültem, olyan súlyos csenddel körülvéve, hogy úgy éreztem, mindjárt agyonnyom.

Mindenki a saját ételét ette, senki sem szólt egy szót sem a másikhoz. Alessio megpróbált beszélni velem, de Lucien elém lépett.

Láttam a fájdalmat a szemében, de úgy tűnt, mintha saját magát tartaná vissza attól, hogy bármit is tegyen.

Hosszút kortyoltam a levesemből