*Sienna szemszöge*

Nem tudtam, mióta állok ott megdermedve, miközben Lucien térdelt előttem. Kezét nyújtotta, egy gyűrű csillant meg a délutáni napsütésben.

Nem erre számítottam, amikor azt mondta, tegyünk egy sétát a kertben. Sosem gondoltam volna, hogy közvetlenül előttem fog térdelni, és ismét megkéri a kezemet.

És valamiért cseppet sem éreztem izgatottnak magam. Repesnem kellett volna a boldog