_Sienna szemszöge_

A figyelmem az ajtóra irányult, hogy meglássam őt.

Alessio.

Bent állt az ajtóban; jelenléte teljesen elnyelte a szobát.

Mióta volt ott? Észre sem vettem.

Még csak nem is kopogott. Bár soha nem volt rá szüksége.

Láttam az embereit a folyosón várakozni, de ő egyedül lépett be, és egy halk kattanással becsukta maga mögött az ajtót.

Celine meg sem rezzent. Sőt, mosolya egyre mélyült