Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A szobában csend honolt.
Nem az a fajta csend, amely békével jár. Nem, ez valami más volt. Fojtogató, borotvaéles csend, amelytől még a levegő is súlyosabbnak tűnt.
Alessio a hosszú tölgyfa asztal főhelyén ült, jelenléte hosszú árnyékot vetett az előtte összegyűlt férfiakra.
Figyelt.
Egyikük sem mert megszólalni. Ujjai szórakozottan doboltak a fényezett fán, lassú, kimért ritmusban, de tekintete