Harmadik személyű szemszög

Lorcan teljesen elképedt.

Szíve hevesen vert a mellkasában – olyan erősen, mintha egyenesen ki akarna ugrani a bordái közül. Hosszú élete során még sosem érzett ehhez foghatót.

A lány, aki előtte állt, mégis teljesen nyugodtnak tűnt.

Ártatlannak.

Fényes szeme játékos huncutsággal csillogott, mint egy friss havon kikandikáló rókának.

– Lorcan mester – kérdezte Freya kíván