Freya nézőpontja

Ma visszatértem a megszokott rutinomhoz a Lunar Cresten – de semmi sem érződött már olyannak, mint régen.

A reggeli csendes volt. Túl csendes. Hazel nem ült velem szemben, nem áradt belőle az élénk csevegés két falat között, és nem hangzott fel a nevetése sem, ami elég harsány volt ahhoz, hogy a fejek felénk forduljanak. A hiánya olyan űrt hagyott maga után, amit még a reggeli nyü