Valerie szemszöge

Napok óta nem láttam Lorenzót.

Minden reggel, amikor kikászálódtam az ágyból, hogy munkába menjek, abban reménykedtem, hogy ma lesz a nap, amikor összefutok vele.

Amikor beléptem a kórház büféjébe, nem tudtam nem arra a tésztaételre gondolni, amit Lorenzo készített nekem azon az éjszakán.

Még azon is kaptam magam, hogy pásztázom a termet, hátha megpillantom őt a távolból. De nem,