Valerie szemszöge

Miután elhagytam a vezérigazgató irodáját, szinte végigsprinteltem az üres folyosón, és bemenekültem a lépcsőházba. Kapkodtam a levegőt, a mellkasom úgy égett, mintha lángolna. A galléromat szorongattam, abban a reményben, hogy az valahogy segít majd jobban lélegezni.

„Tényleg Lorenzót láttam az imént? Ugyanazt a Lorenzót, aki mindig olyan gyengéd és megértő volt velem? Úgy tűnik