Valerie szemszöge

Késő éjszaka volt, épp le akartam kapcsolni a villanyt, amikor halk kopogást hallottam a faház ajtaján.

Lorenzo állt ott. Megpróbáltam rácsukni az ajtót, de túlságosan nagy erővel lökhette be. Feladtam, ő pedig belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

Hátat fordítottam neki, és a konyha felé vettem az irányt, hogy töltsek magamnak egy pohár whiskyt.

– Valerie, beszélnünk kell