Valerie Brighton szemszöge

Amint a kórházba értem, egyenesen a 305-ös szobába siettem. Ott volt az édesanyám, Vivian Brighton, épp a holmiját pakolta. Már levette a kórházi hálóinget, és visszavette a saját ruháit.

– Kiengednek? – kérdeztem.

Felnézett és bólintott. – Igen, eljött a nap. Te írtad alá az elbocsátási papírokat, emlékszel?

A homlokomra csaptam. Tényleg, ma kellett elhagynia a kórházat