Valerie szemszöge:

Egy szürke pusztaságban találtam magam, a távolban hullámzó hegyekkel, és a közelben néhány foltnyi erdővel. Minden szürke volt, egy évszakok és színek nélküli világ.

Hol vagyok? Idegesen körülnéztem.

Hirtelen meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja: – Valerie! – Lorenzo hangja volt. A hang irányába fordultam, és láttam, amint előlép egy facsoportból.

Izgatottan integettem,