Valerie szemszöge:

Carmine feldúltan viharzott ki a kórteremből, arca égett a dühtől, és bevágta maga mögött az ajtót.

Lorenzo felém fordult, szorosan magához ölelt, és hosszú ideig egy szót sem szólt.

Egy nővér jött be, hogy elvigye az edényeket, én pedig kézen fogtam Lorenzót, és kivezettem a szobához tartozó tágas erkélyre.

Haboztam egy pillanatig, mielőtt megszólaltam: – Lorenzo, ő mégiscsak a