Talán a füleiben nem bízott, vagy az arcára szegezett fegyver tette, és remélte, hogy a férfi meghúzza a ravaszt; talán azért, ahogy anyja arca hirtelen elsötétült, kerülve a tekintetét; vagy akár az, ahogy Livia szája úgy tátogott, mint egy aranyhalé.

Ki vagyok én?

"Apa" – Livia komor hangja kérdő volt. "Apa, ez igaz?"

Ennio tekintete még mindig Siennára szegeződött, amikor kibökte: "Igen, Livia,