Én és Pia egymás arcát bámulva álltunk, ahogy a telefont a fülemhez szorítottam, bizonytalanul abban, hogy mit is gondoljak Chiara hangjáról. Annyira zokogott, hogy alig lehetett hallani a telefonon keresztül, amit mond.

Remegő kezemet a farmeremhez támasztottam.

"Chiara, Chiara, le kell nyugodnod" – bár én magam is egy cseppet sem voltam nyugodt –, "hol vagy, hogy küldhessek valakit érted?"

"NEM!