Lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, felpislogva a félelme jól ismert, megtestesült arcára, csakhogy ezúttal széles mosoly ült az arcán, miközben lenézett rá, és megcsókolta a kezét.

Akkor nem halt meg, de úgy érezte, csak egy hajszálon múlott.

Motyogott valamit, amit a lány nem tudott kivenni, de az ujjaihoz érő ajkai meglepően melegnek tűntek.

– Master?

– Sienna.

A kíváncsisága szertefoszlot