Valerio vezette a kocsit, folyamatosan a visszapillantó tükröt figyelve, hogy lássa a gyerekeket, akik nem tudták levenni a szemüket a hátáról, annyira, hogy szinte érezte, ahogy lyukat fúrnak bele.

A kézfejével dörzsölte a homlokát, azon tűnődve, vajon túlreagálta-e a dolgot. Épp elég rossz volt, hogy ezen kellett gondolkodnia, amikor már megtörtént, aminek meg kellett történnie.

Megtudta, hogy a