Luce szemszöge

Te jó ég, nem tudtam, mit csinálok a karjai közt, miközben a tenyere a derekamon pihent, magához húzva és ösztönözve engem. De legalább tudtam, hol töltötte az éjszakát, hiszen a leheletéből és a nyelvéből áradt az ital íze.

Biztosan ez részegített meg ennyire, hogy mindenről és mindenkiről megfeledkeztem; ez a vonzalom minden volt, csak nem mindennapi.

És számomra már egyáltalán ne