A következő hét napban a szobájában rekedt, újra meg újra az ablakot bámulva, tekintete az ujjára tekeredett gyűrűre tévedt, ami csak a fájdalomra emlékeztette.

Addig sírt, amíg már nem tudott tovább sírni, a mellkasát markolászva legszívesebben kitépte volna azt az átkozott szervet, nem törődve azzal a ténnyel, hogy az csak arra kell, hogy a vért pumpálja.

Amikor nem a tükör előtt állt, az ágyon