Alessia egy békés álomból sodródott felfelé. Úgy érezte, mintha egy felhőn pihenne, meleg gubóba burkolózva, amely megvédte a valóság borzalmaitól. A puha anyagba kapaszkodott, kétségbeesetten próbálva a békés semmiben maradni. Egy gyengéd rázás a vállán azonban szétzúzta az illúziót. Egy hang a nevén szólította, visszahúzva őt az ébrenlét világába.

Kinyitotta a szemét. Vakító, vidám reggeli fény