Dario szemszöge.

Amint lassan kinyitottam a szemem, a kórházi szoba durva, steril fényei fogadtak. Dezorientáltan és gyengén, pislogtam néhányszor, amíg a körülöttem lévő elmosódott alakok élesre nem váltak. Ott volt Lina, szeme tele aggodalommal és megkönnyebbüléssel, és a családom, akik mellette álltak, arcukra kiült az aggodalom.

– Lina... – suttogtam, hangom alig volt hallható.

Szeme felragyog