"Én… sajnálom" – motyogtam sietve, eltolva magam arrogáns Alfa exemtől. Istennő, jobban aggasztott, hogy megérzem azokat az átkozott szikrákat a kapcsolatunkból, mint az, hogy itt áll közvetlenül előttem. Hogyan volt ez egyáltalán lehetséges? Évekkel ezelőtt elutasítottuk egymást, és semmiféle köteléknek nem szabadna maradnia köztünk. Nem kellene ezt éreznem… ugye?! Egy pillanatra zűrzavar homályo