*Lyra*

Kényelmetlenül megmozdultam, túlságosan is tudatában voltam a vágyam bizonyítékának, ami biztosan ott lengett a levegőben. A pír, ami az arcomat festette, felerősödött – a szégyenem élénk megnyilvánulása volt ez arra a gondolatra, hogy felfedezi a vágyaimat.

„Meggyógyult” – jelentette ki, és egy halk pukkanással végre elengedte az ujjamat.

A hideg személyisége és a hangjának lágy suttogása