*Lyra*

Álltam a sarat, eltökélve, hogy nem hagyom őt átlátni az álcámon.

– Elmondtam az igazat, Alfa. Kérem, engedjen el – erősködtem; hangomat közöny hatotta át, miközben visszabámultam rá, kétségbe vonva a tekintélyét.

De ahelyett, hogy elengedett volna, megragadta a kezem, közelebb húzott, és a karjaiba zárt.

A lélegzetem elakadt, a köztünk lévő közelség elsöprő volt.

– Miért akarod, hogy kemén