*Lyra*

– Honnan… honnan tudhattam volna, amikor sosem mondtad nekem? – vágtam vissza, hangomat a frusztráció és a bánat keveréke színezte.

– Tudod, Lyra, nem vagyok jó az érzéseim kifejezésében. De csalódott vagyok, hogy sosem érezted – mormolta Torin, hangjában olyan szomorúság csendült fel, amely megpendítette a szívem húrjait.

Mély levegőt vettem, mielőtt válaszoltam volna: – Ez nem az én hibám