*Lyra*

– Lyra! – Kaelen hangja hasított át a feszült levegőn, ahogy sietve odalépett hozzám. Szeme végigpásztázott rajtam, tele aggodalommal, ahogy kinyújtotta a kezét, és megérintette a vállamat, sérüléseket keresve.

– Most iszonyatosan dühös vagyok rád – motyogta, szorítása szoros volt az aggodalomtól. – De megkönnyebbültem, hogy biztonságban vagy. Ezek a sebek be fognak gyógyulni, de sosem bocs