"Lyra!"

"Lyra!"

Valaki a nevemet szólongatta, hangja kétségbeesett volt, miközben vadul rázott engem.

De nem tudtam kirángatni magam abból a világból, amelyben úgy tűnt, csapdába estem.

"Lyra!"

Ez az ismerős, gazdag és megnyugtató hang, mágikus vonzerővel hatolt át az elmémet betöltő félelmetes jeleneten. Kirángatott abból a rémálomból, amely látomásként játszódott le nyitott szemeim előtt. Vissza