Végighúztam a nyelvem hegyét a belső combján, végignyalva selymes, puha bőrét. Lehunyta a szemét, a feje hátrahanyatlott a párnán.

„Áh… Óh…” – kezdett nyögdécselni.

„Ó, kicsim, még el sem kezdtem igazán. Mondd, hogy akarsz engem.” Bár már tudtam a választ, mégis megkérdeztem.

„I-Igen! Ó, igen, akarlak, férjecském. Szükségem van rád!” – zihálta.

Elmosolyodtam kétségbeesett válaszán. Teljesen az eny