**Madeline**

A fagyos betonon térdelve az arcom megalázó forrósággal ég. A nedves hó a csupasz tenyerembe harap, de a tucatnyi bámuló szempár súlya sokkal rosszabb.

– Jól vagyok – lököm ki magamból a szavakat, és próbálom összeszedni azt a kevés méltóságot, ami még megmaradt nekem a jégen.

Mitchell egyenesen közém és Kaelen közé lép. Megveti a lábát, és széles vállát szilárd téglafalként helyezi e