**Madeline**

Mire elérkezik az ebédszünet, már megint fáradt vagyok. A folyosók hangosak, a tantermek levegőtlenek, a tanárok úgy beszélnek, mintha csak az ő hangjuk számítana a világon, és ma valahogy mindenki közelebbinek tűnik. Mintha a levegő megfeszült volna körülöttem, és összezsugorította volna azt a teret, amiben normális esetben elrejtőzöm. Nem arról van szó, hogy az emberek nekem jönnéne