**Madeline**

Lumi egészen addig csendben marad, amíg el nem érem a fák szélét. *Otthon* – suttogja, én pedig nem tudom, hogy a tóra, a jégre, vagy valami egészen másra gondol-e, de a lábam ettől még visz tovább. A hó ropog a cipőm alatt, a szél átsüvít az ágak között, a hold pedig vékonyan és fényesen ragyog a lombkoronák felett, sápadt fénybe fürösztve mindent. Amikor a tó végre feltárul előttem,