**Madeline**

Sylvia úgy segít felöltözni, mintha a világon semmi más dolga nem lenne. Fel-alá járkál a szobában, kikészíti a holmikat az ágyra, halkan beszél semmiségekről és mindenről, miközben én letörlöm az arcomról az utolsó könnycseppeket is. Egy puha, fekete nadrágot választ, amely nem feszül rá túlságosan a sérült lábamra, egy meleg, krémszínű pulóvert, ami lazán hullik a csuklómra, vastag