**Madeline**

Felnézek Kaelenre, aki még mindig ott guggol előttem, és a kérdés kicsúszik a számon, mielőtt túlságosan is belegondolnék. – Mehetünk most? Homloka ráncba szalad. – Hová mennénk? Pislogok rá. – Korcsolyázni.

– A tóra? – kérdezi, és én izgatottan az ajkamba harapva bólintok, de Kaelen szája azonnal egyenes vonallá préselődik. – Nem. Leengedem a tekintetem az ölemben fekvő korcsolyára,