Madeline

Tiberius egy halk kattanással becsukja maga mögött az ajtót, majd apámhoz fordul, és úgy méregeti minden egyes porcikáját, mintha azt próbálná felmérni, mekkora bajt engedett be épp a házába. Apa nem kapja el a tekintetét. Csak áll ott, a tél még mindig a kabátjába csimpaszkodik, az álla borostás, a szeme pedig tiszta, hideg, és túlságosan is józan ahhoz, hogy ez puszta tévedés legyen. Ni