**Madeline**

Sylvia kettőnk között járatja a tekintetét, majd lágyan így szól: – Csukjátok be a szemeteket. A szoba sötétségbe vész a szemhéjam mögött. Sylvia hangja nyugodt marad. – Azt akarom, hogy képzeljetek el egy mezőt – mondja. – Nyitott, tágas és érintetlen. Magas fű hajlong a szélben. Fák a távolban. Az ég a fejetek felett. Semmi zsúfoltság. Semmi, ami rátok nehezedne. Megpróbálom. Eleint