**Kaelen**

Nem mozdulok, amikor felvonyít. Szerintem egyikünk sem teszi. A hang egyetlen mély, kitartó hangon tölti be a fészert, és valami bennem olyan tökéletesen zárul köré, hogy még a lélegzetvétel is túl soknak tűnik. A kóbor mellkasa zihál, a teste megfeszül mindaz ellen, ami visszatartja, és egyetlen elnyújtott másodpercig biztos vagyok benne, hogy nem fog működni. Aztán a férfi megtörik.

M