**Madeline**

Egy, a derekamon átvetett, súlyos kézre ébredek. Csak fekszem alatta, bámulom a reggeli fény sápadt sávját, ami Kaelen függönyén szűrődik át, és próbálom megfejteni, vajon csak képzelődöm-e. A karját nehezebbnek érzem, mint tegnap. Melegebbnek is, ahogy a súlyával leszorít – oly módon, aminek korlátozónak kellene lennie, de valamiért mégsem az. Biztonságosnak érződik. Óvatosan lenyúlo