**Madeline**

Végre kiszakad belőlem az első üvöltés, és végiggördül az étkezdén. Érzem, ahogy elhagyja a mellkasomat, érzem, ahogy Lumi azzal a mély, lehetetlen nyugalommal hordozza, és egyetlen lélegzetelállító másodpercig működik. Néhány kóborló ott esik össze, ahol áll. Érzem – ahogy a vonzás enyhül. Ahogy a düh tovaszáll. Ahogy az emberségük a felszínre tör. A remény olyan hirtelen csap belém,