**Kaelen**

A reggel lassan beszivárog a szoba szélein. Hanyatt fekve nyújtózom, a mennyezetet bámulom, miközben a ház csendje átszűrődik körülöttem. Arra számítok, hogy izomlázam lesz a tegnap estétől, olyan keményen hajtott apa és a falka. De amikor megmozgatom a vállam, és kinyújtom a karom a fejem felett, jól érzem magam. Semmi merevség. Semmi fájdalom. Semmi, ami arra emlékeztetne, hogy a falk