**Kaelen**

Madeline szeme újra lecsukódik, de a keze az enyémben marad. Nem mozdulok. Még csak nem is lélegzem rendesen. Az ujjai most lazák, inkább csak pihennek a szorításomban, ahelyett, hogy kapaszkodnának, de még mindig ott vannak. Még mindig elég melegek ahhoz, hogy érezzem. Még mindig valódiak. A mellette lévő monitor lassú, egyenetlen ritmusban csipog, én pedig a képernyőn végigfutó vonala