**Madeline**

A lépcső feléig jutunk, mielőtt Kaelen újra megáll. A keze szorosabban fogja az enyémet, és a fejét a nappali felé fordítja. Hallom egy film halk morajlását, Sylvia csendes nevetését, és ahogy Tiberius mond valamit, amit nem egészen értek. Kaelen visszanéz rám, és az egyik ujját az ajkához teszi. Az ajkamba harapok, hogy elfojtsam a nevetést. Lépésről lépésre haladunk lefelé a lépcsőn