**Madeline**

Ma reggel izgatottan állok és figyelem, ahogy Sylvia úgy csomagolja az ebédemet, mintha egy hónapra utaznék el. Az iskolai egyenruhámban állok a konyhaszigetnél, miközben újabb ételhordót rak a táskába, majd egy kis csomagolt muffint is, amiről azt állítja, „vészhelyzet esetére” lesz. Kaelen mellettem a pultnak dől, karba font kézzel, gyanúsan szótlanul. Mitchell eközben az asztalnál