Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

**Madeline**

Genevieve ujjai beletúrnak a takaróba, amíg az ujjpercei ki nem fehérednek. Egy ideig nem válaszol, csak didereg a mellkasomnak dőlve, nedves, barna szemeit valahová a vállam mögé meresztve. A többi kóborló még mindig morog az ajtajaik mögött, és érzem Kaelen késztetését, hogy elvigyen innen, de nem mozdít el. Vár, és én is.

– Megtaláltam őt – suttogja Genevieve, és a hangja olyan, mi