**Madeline**

Kaelen már ébren van, amikor kinyitom a szemem. Az oldalán fekszik, felém fordulva, az egyik karja a párnája alatt, a másik a derekamon nyugszik. Pislogok rá a sötétben, és a hüvelykujja lassan mozogni kezd a csípőmön. – Mióta vagy ébren?

– Egy ideje.

Sóhajtok egyet, és közelebb gördülök, amíg a homlokom a mellkasához nem ér. Cédrus, füst és otthon illata van, és abban a pillanatban,