**Dom**

A lábam a kinti fűhöz ér, majd oldalba vágnak. A világ megbillen, a vállam a fagyott földnek csapódik, kiverve a levegőt a tüdőmből, és Tiberius már rajtam is van, mielőtt átfordulhatnék. Az alkarja a földhöz szegezi a vállamat, két keze a fejem két oldalára markol, arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Az arcába vicsorgok.

– Fiam – mondja halkan és keményen. – Ha forrófejűen rontasz b