**Dom**

Megállok a faház előtt, és leállítom a motort, de egyikünk sem mozdul. A pickup halkan kattog, ahogy hűl, a szélvédőre pedig hópelyhek hullanak. A faházak csendben ülnek körülöttünk, behúzódva a fák sötét súlya alá. Idebent csak a fűtés halkuló zúgása maradt, és Genevieve, aki mellettem ül. Ránézek, és a mellkasom összeszorul.

– Te… – kezdem.

– Köszönöm – mondja egyszerre velem.

Felnevetek