**Genevieve**

Ellopta nekem a bögrét, de előtte ellopta a szívemet.

Ezen gondolkodom úton a faház felé, miközben a sötétben ülve a kezemmel a régi kék bögrét szorongatom. Dom újra meg újra ráppillant, aztán rám, aztán önelégült mosollyal vissza az útra.

– Nagyon elégedett vagy magaddal – mondom.

– Az vagyok, köszönöm, hogy észrevetted – feleli vigyorogva.

Megrázom a fejem, de nem tudom abbahagyni