**Genevieve**

A kötelék úgy ivódik a csontjaimba, mint a meleg napfény egy hosszú tél után. Mindenhol érzem Domot. Érzem az elégedettségét, az áhítatát, a szerelem egyenletes lüktetését, ami olyannak tűnik, mintha mindig is ott lett volna, csak arra várva, hogy magunkénak követeljük. Kira olyan hangosan dorombol a fejemben, hogy alig tudok tisztán gondolkodni.

*A miénk. Végre a miénk.*

Elnyúlva f