**Mitchell**

– Sajnálom, Mitchell – mondja Madeline, és hüvelykujjával végigsimít a kezemen. – Azt hiszem, nehezebb beengedni téged, mint gondoltam.

Egy másodpercig az összefonódott kezünkre nézek, majd vissza rá. – Lehet, hogy Apa sokféleképpen tönkretett minket, Maddy, de ő már nincs itt. Már nem vagyunk az a két kisgyerek, nem vagyunk sebesültek és éhesek, nem küzdünk a túlélésért egy olyan ház