**Natalia**

„Hé, csak elugrom egy kicsit” – mondom a szüleimnek, miközben elhaladok mellettük, ahogy a kanapén ülve az egyik késő esti műsorukat nézik.

„Nos, állj csak meg!” Anya felugrik, és odasiet, mielőtt még felkaphatnám a kulcsaimat a tálból. „Kicsit késő van már, nem gondolod? Hová mész?”

Megforgatom a szemem. „Anya. Lassan tizennyolc leszek. És csak Mitchell-lel találkozom a parkban.”

A sz