**Mitchell**

*Itt van. Itt van. Menj hozzá!* – sürget Góliát, olyan erővel nyomulva a bőröm ellenében, hogy ökölbe kell szorítanom a kezem, nehogy megmozduljak.

*Még ne.*

*Menj hozzá.*

Próbálom visszatuszkolni a kis dobozába a fejemben, de hallani sem akar róla. Fel-alá mászkál, nyüszít, olyannyira kétségbeesett megkönnyebbüléssel karmolássza a bensőmet, hogy alig bírok nyugton maradni.

*Nyugi, te